Az ember tudatos ragadozó falkaállat.

A ragadozó falkaállatok a vadászat során náluk nagyobb zsákmányt is képesek elejteni, mert együttműködnek. Metakommunikációjuk fejlett. A dominancia hierarchia kialakulása során természetesen kiválasztott vezér irányítja a vadászatot.

Az együttműködés a feltétele az ember fennmaradásának is. Tudata révén megtanult beszélni, majd írni-olvasni. De a metakommunikációja még ma is uralkodó.

Az ember érző lény.

Ösztöneinek frusztrációjából fakadnak legfontosabb negatív érzései: a harag, félelem, undor. Ösztöneinek megvalósulását öröm kíséri. Az összes többi emberi érzésnek ezek a gyökerei.

Az ember harcképességét=tudatának legmagasabb szintű működését érzelmi egyensúlya biztosítja. Az ember érzelmi egyensúlyát a feléje és belőle áramló jó érzések adják. A legtöbb jó érzést biztosító érzelem a szeretet. Mivel az ember már tudja, hogy szeretet nélkül nem élhet, képes a szeretetképességét tudatosan tökéletesíteni.

Mit kell tenni a legáltalánosabb szeretet, a felebaráti szeretet elnyeréséért?

• A kölcsönös rokonszenv alapja, hogy mindnyájan emberek vagyunk, hasonló érzésekkel.
• Kölcsönösen tisztelnünk kell egymás emberi méltóságát, elismerve ezzel egyenlőségünket. Türelemmel kell elviselni különbözőségeinket. Figyelnünk kell egymásra, kölcsönös udvariassággal kell lennünk egymás iránt.
• Kölcsönös bizalom köt össze bennünket, mert közös célunk, hogy békében éljünk egymással, mindenki megtalálja a boldogságát.
• Jó kommunikációval kell kifejezni érzéseinket. Jó vitákkal kell igazságos kompromisszumokat kötni.

A barátságok sokfélék, ezeken a feltételeken kívül másokat is tartalmaznak. A legszorosabb kötés az igaz barátság. Mivel több a felebaráti szeretetnél?

• Az igaz barátok között valami hasonlóság miatt szorosabb a vonzalom.
• Kölcsönös bizalom alapján őszinték és titoktartók egymáshoz.
• Szolidárisak és hűek egymáshoz.
• A békés egymás mellett élésen túl vannak közös céljaik.

A házastársi szeretet a legszorosabb emberi kötelék. Az állandó figyelemmel, a szexualitással és örömszerzéssel több az előzőnél. (Lásd az Önállóság és kötődések című esszében.) A házastársi szeretet biztonságában nőnek fel a legboldogabban a gyerekek. Ez adja meg nekik a legtöbbet, amit szülő adhat: “A nevelés egyet jelent azzal, hogy segítünk a gyereknek valóra váltani lehetőségeit.” (Erich Fromm)

Nem utolsósorban fontos az önszeretetről beszélni. Enélkül nem lehet élni. Ez mozgatja az önérvényesítést. Legalább akkorának kell lennie, mint a felebaráti szeretetnek, hiszen egyenlőek vagyunk.

A narcisztikus ember a többiek fölé helyezi saját magát, nem tekinti egyenlőnek magát társaival. A személyiség fejlődés fontos feltétele, hogy az egyén nárcizmusát kinője. Csak így lehet igazságos kompromisszumokat kötni vele.

Míg az egymást szerető emberek barátként keresik egymás közelségét, a gyűlölet ellenségként eltávolítja egymástól az embereket. Egymás közelében pusztító haragot éreznek.

Azonban van olyan helyzet, amely még a legszelídebb emberből is gyilkos agressziót vált ki. Ez amikor az életére, vagy az alapvető életfeltételeire törnek. Ezek az otthona, kenyere, ivóvize, egészsége.

Az erőszakot meg kell előzni, ha békét akarunk. Harcolni kell a szegénység ellen, a túlnépesedés ellen, a Föld és légkörének elszennyezése ellen. Ha Jézus és Mohamed ma élne, biztos támogatná a fogamzásgátlást, a demokráciát, amely a társadalmi újraelosztással küzd a szegénység ellen, s a környezetvédőket.

Az önérvényesítés és önmegvalósítás rövidebb-hosszabb célok elérésére törekszik. Ha ezek a célok irreálisan nagyok, az ember túlambícionált = sose elégedett az eredményeivel. Az önérvényesítés és önmegvalósítás ellenereje az irigység. Bővebben írtam róla az Irigység című esszében. A valós hátrányos helyzetűek

a szegények,

a testi és szellemi fogyatékosok,

a lelki problémákkal küszködők.

Rajtuk az esélyegyenlőség nevében meg kell próbálni segíteni.

A szegénységen a rossz életminőséget értem, nem az alapvető életfeltételek hiányát. Arról az előző bekezdésben írtam. Közel egy évszázada Hitler ilyen elégedetlenséget használt ki a német társadalomban, és uszított fajgyűlölettől elvakultan a zsidóság ellen.

A testi és szellemi fogyatékosok édesanyja szorul nagy lelki segítségre a gyermek miatt, hogy gyermeke fogyatékát el tudja fogadni, és azzal együtt tudja szeretni őt. Ha ez sikerül, a gyerek fogyatékosságát nem tetézi lelki probléma.

Ha a kisgyermeket szóval vagy/és fizikailag bántalmazzák, felnőtt korában szorongó, ha elhanyagolják, felnőtt korában depressziós lesz. Az ilyen panasszal küszködők személyiség fejlődésében diszharmóniák keletkeznek. Csak sok jó pszichológus, pszichiáter, pedagógus és lelkész tud segíteni nekik.

S ahogy az emberiség fejlődik, a tudatnak egyre nagyobb szerepe lesz, egyre bonyolultabb az emberi személyiség egyensúlyát megteremteni. Egyre több embernek van szüksége hosszabb-rövidebb időszakra pszichológusi tudásra.

A világot gyűlölő kiábrándult emberek múltjában valami tekintély személyben való csalódás, hitük megrendülése áll.

A szadisták “önmegvalósítása”, hogy áldozatukat teljesen kiszolgáltatottá teszik.

Mások az önmegvalósításban gátoltan a világot akarják elpusztítani. Ilyenek a terroristák.

Milyen jövő vár ránk?

A szeretet erői a világosságot, a gyűlölet erői a sötétséget jelentik. Ha egy egyenesen ábrázoljuk baloldalt a világosságot, jobboldalt a sötétséget, akkor az emberek legtöbbje középen sűrűsödik. A véletlenszerű eloszlást Gauss görbe ábrázolja. Néhány % a világos, néhány % a sötét erőké. A kettőjük közötti többség a befolyásolható átlagembereké. Személyiségfejlődésük segítségével erősíthető a világosok ereje. Ebben a világos lelki segítőké = az angyaloké a főszerep. Meg a tömegkommunikációé, mely befolyásolással bír az átlagember véleményformálásában.

Milyen jövő vár ránk? Az együttműködés nagy erő, de lesz-e ereje az emberiségnek akkor, amikor az energiahiány sötétségét kell legyőzni?