Az ember és környezetének kölcsönhatása során keletkező

• érzelmek,
• gondolatok és
• cselekedetek

összességét tartós időszak alatt vizsgálva személyiségnek hívjuk.

Egészséges személyiség a környezetnek adott válaszaiban célszerűt választ. A zavart, neurotikus válaszok nem célszerűek (önmagunkra, vagy/és a környezetünkre nézve).

A személyiség a környezet változásával állandóan változhat, jó esetben fejlődik, de lehetnek állandó részei is. Állandóak, amelyeket nem érint, vagy megerősít a környezetváltozás. A személyiségfejlődés követi a személyiség modellen koncentrikus körökkel bemutatott szerkezeti felépítést. A modellen a fejlődést a centrumban levő mozgatóenergia indítja el, s az őt körülvevő életfenntartó és fejlődésösztön követi. A csecsemő ezzel a két ösztönnel rendelkezik. Sír az életéért. S magában hordja a fejlődési programját is. Majd néhány hónapos korában hasra fordul, később mászik, fölül, föláll…

Az életfenntartás és fejlődés ösztöne készteti később a felnőttet, hogy otthont teremtsen, kenyeret és ivóvizet szerezzen. Ha ebben megakadályozzák, ölni és pusztítani kész. Ezért ábrázoltam a modellen az ösztön ellenerőjeként a pusztítást. A túlnépesedés már egyes helyeken itt tart. Egyik ember túlélését már csak a másik pusztításával lehet biztosítani.

Az önfenntartás = életfenntartás és fejlődés ösztönéből származik a társadalomban, az emberi környezetben jelentkező önérvényesítő és önmegvalósító ösztön. A versengés során kialakulnak a dominanciahierarchiák, de velük szemben ellenerőként fellép az irigység, ahogy a modellen ábrázoltam. Erről külön esszé szól, Az Irigység címmel.

A fajfenntartó ösztön megvalósulása a szexualitás, de ellenerője is van, a szexuális problémákkal. Ugyanis a személyiségfejlődés az emberek kb. 90%-ánál nem történik zavar nélkül. Ennyien időlegesen neurotikusak, vagyis a környezetnek adott válaszreakciójukban ennyien nem adnak célszerű választ. S egészséges szexualitása csak egészséges személyiségnek van. Különösen a nőknél nehéz a bajt észrevenni. A fajfenntartás ösztönéből származik a társadalmasított fejleménye az együttműködés és szeretet ösztöne. Ellenerője a gyűlölet. Ez tartalmazza az összes ösztönből a legtöbb tudatosságot. Erről is külön esszét írtam a Szeretet és Gyűlölet címmel. A szaggatott narancsszínű kör jelzi a modellen a belső mozgatóerők határát. Az ezen a határon belül levő összes elem mozgatóerő: nem csak erő, de irány is jellemzi, ezek ösztönök. A mozgatóenergia, mintha belülről kifelé áramlana, adja ezt az erőt, s az ösztönök adják az irányt, azt, hogy mi a cél, mit kell elérni. Ha fekete képlékeny anyagként képzeljük el az energiát, akkor a legfeketébb a legbelső, az önfenntartás és fejlődés ösztönének köre, s a legkevésbé fekete a sz együttműködés és szeretet köre, a legkülső kör. A 4 ellipszisben ábrázolt mozgatórugó több tudatosságot tartalmazó, de ösztönökből származó személyiségépítő fogalom. A sémák talán a legfontosabbak, mert a sémákban nagyon sokszor gyerekkori rossz beidegződések működnek. Ezek feltárása nagyon fontos az egyén lelki egészsége miatt. Elemezni kell a gyermekkort, hogy annak rossz hatásaitól megszabaduljunk. Az elemzés során kiderül, hogy miért voltak a rossz beidegződések, de majd csak a tudatosság mondja meg, hogyan lehet változtatni ezeken. S ezzel el is értünk a legkülső körhöz, a tudatossághoz. A mozgatóerők narancsszínű szaggatott körén belül voltak a belső mozgatóerők, kívül rajtuk pedig a szűrők. Ezek a jellemvonások, önbizalom, önismeret, önkontroll. Együtt: a tudatosság. A belső mozgatóerők iránya “tól-ig” lehet. Tehát nem egyetlen irány, hanem egy szögtartomány szabta “tól -ig” határ. Ezen belül sok jó megoldás lehetséges. A legcélszerűbbet, a személyiségnek leginkább megfelelőt a szűrőkkel megerősített tudat választja ki. Tehát a tudat mondja meg, hogy hogyan. Még egyszer: az ösztönök adták az irányt, a tudat a hogyanra válaszol. A tudatosságot úgy lehet elképzelni, mintha az egy sűrű fehér képlékeny anyag lenne, és kívülről befelé áramlana. A legfehérebb az együttműködés és szeretet köre, a legsötétebb az önfenntartás és fejlődés köre. Ezt igazolja az is, hogy a fejlődésbe már a tudat csak kismértékben tud beleszólni. Csak a felnőttkort vagyunk képesek meghosszabbítani, az életkort kitolni.

A sötét ösztönöket és a világos tudatosságot egy Jin és Jang ellentétpárral lehet ábrázolni, ahogy azt már 1990-ben megtettem.