Olyan hirtelen megrázkódtatás, amely sorsdöntő változást hoz létre az egyén érzelmi életében. Az ösztön megvalósításokat kisérő elégedettséget, érzelmi egyensúlyt megsemmisíti, kedvezőtlen esetben az érzelmi élet zavarát, betegségét okozza, azaz traumatizálódhat az egyén.

1. Ilyen trauma az életfenntartó ösztöncsoport frusztrációja: a béke elvesztése: a háború, az egészséges életfeltételek hiánya, a lakás elvesztése, vagy a tartós hajléktalanság, az éhezés, a szomjúság, a ruházkodás hiánya.
2. Ilyen trauma az önérvényesítő és szabadság ösztöncsoport frusztrációja, mint a kenyérkereső munka elvesztése, vagy a tartós munkanélküliség, a börtön, elnyomás, erőszak.
3. Ilyen trauma a házasság és család ösztön “én” csoportjának frusztrációja. a társ elvesztése, a válás és céltalanság, a magány, ezek tartós megléte.
4. Ilyen trauma az együttműködés és szeretet ösztöncsoportjának frusztrációja a viszály, anarchia, gyűlölet

Az ösztönök közötti sorrend egyrészt a fontossági sorrendet, másrészt a megvalósulás időrendi sorrendjét is kifejezi. A legfontosabb az életfenntartás ösztöncsoportja, mely a létfenntartási ösztönnél a béke és egészség ösztönével több. Ezek humanizált ösztönök.

A béke ösztöne már a szocializálódás kezdetén, az óvodában érvényesül, amikor egy jó közösség kiközösíti a verekedő, erőszakos gyereket.

Az egyének személyiségfejlődése a nyitja a jó irányú társadalmi változásoknak.

Magunkban kell először békét teremteni, hogy aztán kivülről is várhassuk.

Látjuk, hogy az életfenntartási ösztönök élet-halál kérdései. De a társadalmi munkamegosztás során a munka is ide került, hiszen munka nélkül nincs élelem, stb. Ma már a társadalom együttműködése képes csak megvédeni tagjait a haláltól. Ez persze pénz kérdése, de odafigyelésé és emberségé is. Bécs sokezer garzonlakást épített a hajléktalanoknak. Mikor érünk el mi is hasonló eredményeket?

A ragadozó falkaállatok természetes kiválasztódásának szempontjai az erő és erőszak. Már ez is kissé leegyszerűsített, mert az Iq, és a frusztrációtűrés is belejátszik a folyamatba. Mindenesetre a legerősebb és legerőszakosabb állat lesz a domonancia hierarchia csúcsán a vezér, akinek tekintélye van a többi állat előtt.

De mi a helyzet az emberrel?

A történelem során nagyon hasonlóan alakult, mint a ragadozó falkaállatoknál, Sok hadvezér dicsőséges uralkodása, de még több nyomorgó leigázott alattvaló jellemezte a történelmi korokat. Csak az utóbbi évszázadban győzött sok országban a demokrácia, amely megvalósította minden ember egyenlőségét, a gyengébbek támogatását. Azaz a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget.

Ezekben a társadalmakban már nem az erőszak a természetes kiválasztódás szempontja, mert az erőszak a gyengébből elnyomottat csinál, vagyis egyenlőtlenséget teremt. Kiegyenlített erőviszonyok esetén a békét háborúskodássá fordítja. Demokráciákban, az egyenlőség nevében konfliktus esetén olyan kompromisszumot keresnek, amely mindkét félnek elfogadható. Ez olyan érdekegyeztetést jelent, amely minden fél érdekeit figyelembe veszi.

Ezt a kompromisszumot nevezzük igazságosságnak.

Egy vezető tekintélye tehát az bölcs és igazságos döntések következetes érvényesítésből származik, nem az erőszakból. Csak az igazságos vezetés biztosítja a közösség külső és belső békéjét.

Az igazságosság és önérvényesítés, azaz az erő együtt biztosítja a közösség belső békéjét, de a külső békének is ez a feltétele, ami szintén a közösség érdeke. Az erő a fizikai állóképességen túl az Iq-t és az Eq-t is tartalmazza. Ezenkívül ide tartozik a frusztrációtűrés is.

Az igazságtétel néha nagyon nehéz, az igazságérzeten kívül nagy bölcsességet is kíván. Példa erre Gandhi esete a pakisztáni hindu háborúskodás idején. Azt ajánlotta egy, hindu, családját vesztett, kegyetlenkedő, elárvult embernek, hogy fogadjon örökbe egy árva mohamedán kisfiút, és őt nevelje fel annak hite szerint. A hindu férfi halkan elment, megértette a tanácsot.

Válságos helyzetben nincs idő vitatkozni, szükséges a vezető akaratának gyors érvényesítése. Ezt nevezzük autoriter vezetésnek. Így vezette  Churchill győzelemre  Angliát a II. Világháborúban. Az igazán nagy vezetők tudnak váltani, válságos helyzetben autoriter módon vezetnek, de békében demokratikusan irányítanak.

Sajnos, a tömeges migráció ismét válsághelyzetbe sodorja Európát. Úgy tűnik, hogy a tagországoknak szükségük van egy közös haderőre.

A háború üldözte országok lakosait átmenetileg befogadhatjuk, de ha hazájukban beköszönt a béke, vissza kell segíteni őket saját otthonaikba..

Nem az a megoldás, hogy elárasztják Európát. Mindenkinek meg kell küzdeni a saját országa történelmével, ahogy mi is megszenvedtünk két világháborút is.

Nem adták ingyen nekünk sem a békét, jólétet, virágzó gazdaságokat.

Segítsük békéhez a háborúzó országokat, majd segítsük újjáépíteni hazájukat. Ennyi, amit az emberség megkíván.

Szerető anya és szerető apa gyermeke lesz csak felnőtt 20-24 éves korára. Akkor érik csak meg a házasságra. De mi történik addig a lelkileg egészséges kisgyerekkel?

10-12 éves korában “kiskamasz”, aki ez idő alatt fogadja el a testében történt változásokat 14-18 évesen éli meg kamaszkorát, ami azt jelenti, hogy fokozatosan

1. érzéseire hallgat, ahogy-helyes nevelés esetén-eddig is tette
2. a szülői kontrollt felváltja a kamasz belső kontrollja,
3. megerősödik önálló akarata,
4. baráti kapcsolatait önállóan építi,
5. önismerete tudatossá válik az elfogadó szülői, segítséggel, s a társak segítségével
6. céljai kikristályosodnak-különösen a pályaválasztás terén.

18-24 éves korában többnyire tanul, és emellett intenzíven társkapcsolatokat épít. Barátságokat, testi kalandokat. Ezek során fontos tapasztalatokat szerez a barátság, és a szerelem terén. Magát is jobban megismeri. Tanulmányai befejezésével megkeresi kenyerét. Ezzel és felelősségteljes viselkedésével felnőtt tekintélyt szerez. Elkezd vágyni egy szerető házastársra. Ahogy Ady Endre írja:

Sem utóda, sem boldog őse

Sem rokona, sem ismerőse

Nem vagyok senkinek

Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember fenség,

Észak fok, titok, idegenség

Lidérces messze fény,

Lidérces messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,

Szeretném magam megmutatni,

Hogy látva lássanak,

Hogy látva lássanak.

Ezért minden önkínzás, ének,

Szeretném hogyha szeretnének,

S lennék valakié,

Lennék valakié.

Ady verse csodálatosan megfogalmazza a felnőtt függetlenségét, elnyert méltóságát, de kiderül, hogy vágyik egy szerető házastársra. Kalandokban- tudjuk – nem volt hiánya, de ebben a versében kiderül, többet akar.

Egy jó házastárssal az ember szövetségest talál az élet viharainak elviseléséhez, a közös célok eléréséhez, önmagunk rejtett lehetőségeinek kibontakoztatásához, és gazdagabb élményvilágot a magány sivár világa helyett. Egy jó házasság erősíti az ember önbizalmát, életkedvét, mert ötször annyi a pozitív érzelmi interakció, mint a negatív. (Tari Annamária) Egy jó házasság megsokszorozza az ember munkabírását, így a társadalom érdeke is, hogy a házasságok sikerüljenek.

A házasságban sokan nem bíznak, pedig nem a házasság intézménye rossz, hanem a nem megfelelő társsal kötöttünk frigyet. Ha egy jó házasságot jellemez a többségében pozitív interakció, akkor a sikeres választás is azon múlik, hogy mennyire tetszenek a másik ember megnyilvánulásai. Ha 5- ből csak egyet nem fogadunk el, akkor van értelme mélyebben ismerkedni. Az interakciók érzelmiek, tehát többségében metakommunikációt jelentenek. Mennyire tetszenek a másik ember vonásai, mozdulatai, külseje, temperamentuma, viselkedése. Aztán jönnek a beszélgetések. Ezekből kiderül,vannak-e közös érdeklődések. Vannak-e egyéni célok. Értékek, a házasságról kialakult gondolatok, tervek. Ha vonzalom ébred a fiatalokban egymás iránt, mert találtak hasonlóságot egymásban, és a különbözőséget tudják tisztelni a másikban, akkor elmélyülhet egy kapcsolat a testiséggel. Ha ez is örömöt okoz, megtalálták az igazit, akivel egy életre szóló “kalandba”, a házasságba kezdhetnek. Kaland, mert lesznek viharok, nehézségek, ami váláshoz vezethet, de talán még szorosabb lesz a kötelék, ha ezeket megküzdik.Van-e recept a jó házasságra, amely ismeretében elkerülhető a válás? Mert a válás jobb, mint egy rossz házasságban élni, de a válás ténye bonyolultabbá teszi az életet

A jó házasság=szövetség építő elemei:

1. Gyengéd vonzalom a másikban talált hasonló, vagy rokonszenves tulajdonságok iránt.
2. A különbözőségek tisztelete, a másik szabadságának elismerése, egészen az egyéni titkokig.
3. Közös célok. “MI” tudatos szövetség. Bizalom, Felelősségérzet. Törődés. Figyelem.
4. Önbizalomépítő, tapintatos kommunikáció.
5. Örömszerzés a másik igénye alapján.
6. Hűség és szolidaritás.

1.A gyengéd vonzalomról még annyit, hogy sok tapasztalt ember az “elmebaj” szerelmet,

amely nem lát, nem hall, rossz belépőnek tartja a házassághoz. A gyengéd vonzalom több, mint az őrült szerelem. Látja, hogy miért szereti az ember a másikat, s hogy tudnak-e majd egymással élni kölcsönös szeretetben. A tudat tiszta, nem ködös.

2.A különbözőségek tisztelete, és a másik szabadságának elismerése sokszor iszonyú nehéz próbák elé állítja az embert. De enélkül különösen sok férfi rabnak, elnyomottnak érezné magát. A házasság ugyanakkor veszélybe kerülhet az új kapcsolatok csábításában. De minden akadály növeli és megerősíti a két ember egymás iránti érzéseit.- A megbocsátás is újabb kötelék.

3.Közös célok. “MI” tudatos szövetség, ahogy már leírtam. A közös cél első feltétele a bizalom, hogy minden nehézségben számíthassunk egymásra. Mindig vállaljunk felelősséget egymásért, figyeljünk egymásra, és törődjünk egymással. A közös otthon oázis legyen a mindennapok taposómalmában, ahol tapintatos tisztelet, szerető ölelés, biztonság, néha kaland élménye vár mindkettőnket. Közös kasszánk anyagi biztonságunkat megadja.

Ady írja házasságáról:

“Szeretem fölséges

Voltomat e nászban.

S fényes biztonságom

Valakiben, másban,

De nagyon szeretem.”

4.Önbizalomépítő, tapintatos kommunikáció. Pilinszki János írja:

“Rossz voltam, s te azt mondtad jó vagyok.

Csúf, de te gyönyörűnek találtál.

Végighallgattad mindig, amit mondtam.

Halandóból így lettem halhatatlan.”

5.Örömszerzés a másik igénye alapján. Ismerni kell a másikat, hogy milyen szeretetnyelven örül. Ajándékoknak, tárgynak, érintésnek, együtt töltött minőségi időnek, elismerésnek örül-e jobban.

6.Hűség és szolidaritás, segítség a bajban. Aki cserben hagyja házastársát, az veszélyezteti házasságát. A testi hűségnél magasabbrendű az emberi hűség. Férfiak kalandja gyakran megrázza a házasságot, de az erős szövetséget nem tudja felbontani. Sőt a megbocsátás és odaadó elfogadás erősíti a kapcsolatot férj és feleség között.

A család a házasság kiteljesedése gyermekekkel. Megváltoztatja mindkét házasfél életét. Amit egy férj a legtöbbet tehet egy gyermekért, hogy szereti az anyját. A legtöbb új feladat az asszonyra hárul. Sok áldozatot kíván a gyermek, gyermekek fölnevelése, ebben a legfontosabb az az elfogadó, türelmes szeretet, amit már a házasságban megtanult egy feleség. Hagyni, hogy a gyermek veleszületett hajlandóságai kibontakozzanak, sőt segíteni ezek fejlődését. Az érzelmi intelligencia fejlesztését az anya kezdi el, ahogy megtanítja a gyermeket arra, hogy saját és mások érzelmeit felismerje, kimondja, s aztán megtanuljon igazságos kompromisszumokat kötni, amikor egymásnak feszülnek a különböző akaratok. Mindez a fejlődés folytatódik a gyermekközösségekben. Nem könnyű egy családot jól kiegyensúlyozni,  de jutalma is van, a szülőket megvédi a magányos öregségtől.

Félelmetes hatású szó. Egyrészt mert még ma is a legtöbb szakember gyógyíthatatlannak tartja, s mert jelentése is félelmetes. Tudathasadás, vagyis hasadás van az egészséges és a beteg énrész között. Megfoghatatlan.

Hasonló betegség egy másik schizo, a schizoaffektív zavar is, de ez még a depresszió és mánia hullámzó kedélyállapotát is feltételezi.

Mindkét betegség jellemzői a félelmek, szorongások, kényszerképzetek, téveszmék, hallucinációk.

Én úgy érzem, hogy ezek a jellemzők nem a betegség fő ismertetőjegyei, hanem éppen olyan kísérő tünetek, mint a láz pl. vakbélgyulladás esetén. Nem a lázat kell gyógyítani, de azt is csillapítani kell, hiszen a magas lázba is belehalhat az ember.

Volt szerencsém több ilyen schizo beteggel 3,5 évet eltölteni. Mit vettem észre? Hogy mindegyik “túl csendes, túl jó” ember volt. Kerülték a konfliktusokat, békés, belenyugvó, magukról lemondó emberek voltak. Majdnem felük az átlagnál érzékenyebb, intelligensebb volt, az átlag népességben előforduló 0,4%-kal szemben. Kerülték a konfliktusokat, valami belső gátlás fékezte őket.

Mintha az lenne a bajuk, hogy kisgyermekkorban megakadályozták volna őket az önérvényesítő ösztön megvalósulásában, s még mindig ennek terheit cipelnék.

De többségük kerülte a szorosabb barátságokat is.

Mintha szüleik valamikor megakadályozták volna a szeretetösztön megvalósulását, s még mindig ennek a rossz sémának a foglyai lennének.

Sejtésem, hogy ezeket a gátolt ösztönöket kell fölszabadítani, magyarul meg kell tanítani az egészséges önérvényesítésre és a szeretetre a betegeket.

Ezt csakis közösségben de támogatott egyéni pszichoterápiával lehet gyógyítani. Ez a munka lenne a vakbélműtétnek megfelelő orvoslás.

Nevezzük operációnak. Tehát a gyógyszeres terápia a lázcsilllapítás, az egyéni pszichoterápia a közösség erejével az operáció. Hiszem, hogy a kettő együtt gyógyulást hoz még ezekben a félelmetes betegségekben is.

Kiegészítés a

Sejtések a schizofréniáról című íráshoz

Mintha a két ösztön gátlása a „double bind” kötésre emlékeztetne. Az önérvényesítés gátlása megtanítja a gyerek érzelmeinek elnyomását, ami később túlzott önfegyelemre és önkritikára, érzelemszegény viselkedésre vezet. A destruktív kritika csökkenti önbizalmát A barátkozások megakadályozása is szeretethiányhoz vezet. Szeretet hiányra a legfőbb gyógyír, a szeretet, destruktív kritikára pedig az önbizalomépítő dicséret, elfogadás. Carl Rogers amerikai szakember megérezte ezt a múlt század közepe táján. Ő már akkor vallotta, hogy csak a szeretetteljes, elfogadó, őszinte bánásmód segít a betegeken.

A közösségekben pedig meg kell tanítani egymás között is egymás tiszteletét, és az egészséges önérvényesítést, de egymás egyenlősége miatt az igazságos kompromisszumokat is. Mindezt a közös játékok során egyszerre lehet gyakorolni.

Egyszerre tanulható az érzelmek fölszabadítása, az egymás iránti tisztelet, az egészséges önérvényesítés, gyakorolható az építő dicséret, tanulható az igazságos kompromisszum. Mintha egy jó óvodába járnánk!

Az országok barátkozásának ugyanazok az építőelemei, mint az emberek közötti barátságoknak, házasságoknak, jó kapcsolatoknak.

Mik ezek az építőelemek?

• Hasonlóságok miatti rokonszenv, vonzódás. Így az Unió országai között a földrajzi, történelmi. kulturális hasonlóságok.
• Különbözőségek tisztelete, tolerancia egymás mássága miatt. Pl. Magyarországnak van egy közel 1 milliós cigány kisebbsége. Az ő integrálásuk nagy feladat egy szegény kis ország számára. Ezért joggal várjuk el, hogy az Unió tolerálja, hogy Magyarország nem akar arab kisebbséget telepíteni területére.
• Bizalom, őszinteség, nyílt kommunikáció minden közösséget érintő kérdésben, konstruktív viták során. A nagyobb, erősebb országok ne állítsák kész tények elé a kisebbeket.
• Törődés egymással, felelősség egymásért.
• Örömszerzés.
• Hűség, szolidarítás: vagyis egymás segítése nehézségek idején.

S mi az, ami tilos baráti országok között? Az ERŐSZAK!

Az erőszak alárendeli áldozatát a győztesnek. Az erőszak eltörli az egyenlőséget a felek között. Vagy megnyomorítja a gyengébbet, vagy erőszakot szül, háborúságot kezdeményez. A konfliktusokat- a demokráciák korában- már nem erőszakkal kell megoldani, hanem igazságos kompromisszumokat kell kötni. Ez az egyetlen békés megoldás. Az erőszak szétveri a baráti közösségeket.

Nagy Britannia tulajdonképpen az erőszak ellen tiltakozott a népszavazáson. Sokallták a befizetéseket, és féltek a török vízummentességtől, amit az Európai Parlamentnek kellett volna megvitatni, és megszavazni.

Sajnálom Nagy Britannia kiválását, és még megpróbálnék tárgyalni velük ebben a két fontos kérdésben, hátha megegyezés születne. Fölajánlanám a kötelező minimum befizetésen felüli hozzájárulás önkéntességét, s a török vízummentességet is a Parlamentbe vinném. Hátha a brit parlament meggondolná magát.

Az Európai Unió Alkotmányába pedig bevinném az erőszakmentes döntések kötelező voltát. Hogy az erőszak ne verhesse szét a Közösséget, diktátumok helyett kompromisszumok szülessenek.

Kétféle szabadságot különböztetünk meg: a külső és a belső szabadságot.

Külső szabadság: ha a cselekvés saját akaratunkból történik. A szabadság önérvényesítés ugyanaz.. Az önérvényesítés pedig tudjuk, hogy ösztön, mozgatóerő, az önfenntartó ösztön szocializált formája.
A külső szabadság ellentéte a kényszer alatti cselekvés, amikor a cselekvés más akaratából kényszer alatt történik. A történelem során a legszabadabb társadalmak a demokráciák.
Tehát a szabadság egy ösztön. Eddig úgy hívtuk: önérvényesítő ösztön, ezentúl hívhatjuk úgyis: a szabadság ösztöne.
Ez az ösztön emberi közösségekben versengésben nyilvánul meg. Kialakul a dominancia hierarchia, amelyben minél följebb kerül valaki, annál szabadabb. A legelnyomottabbak az alulra kerülők. Majmoknál figyelték meg, hogy az alul lévők a legdepressziósabbak. Így nem csoda , hogy a leggazdagabb országokban az alantas munkát főleg vendégmunkások végzik.
A modern kori társadalmi munkamegosztásban a legtöbb ember már igazán csak a szabadidejében szabad. A szabadidejét pedig pénzen megvásárolhatja.
Vagyis a külső szabadság pénzért megvehető.
A legszerencsésebbek szeretik a munkájukat, ezért a munkaidőben is szabadnak érezhetik magukat. A többiek hangulatát pedig megpróbálják javítani különböző kedvezményekkel, családias hangulattal, közösségi munkacsoportokkal.

Belső szabadság: ha a személy kényszerek nélkül, felszabadultan, érzéseinek megfelelően őszintén cselekszik. A cselekvést ilyenkor jó érzések, elégedettség, öröm kísérik. Az egyén önmaga.

Mit csinál általában a tudat? Kifelé és befelé figyel, jó éberség esetén mindenről tud, de nem avatkozik be, csak olyankor, ha az egyén cselekedetei pusztítóak, vagy ártalmasak lennének magára és/vagy a környezetére nézve.
Egyébként hagyja az érzésektől vezérelt spontán cselekvést, mint amilyen őszinték egy kisgyermek cselekedetei.
A tudatnak ezen kettős feladatán kívül van egy harmadik is. Ez a probléma megoldás. Ha az egyén  bonyolult, vagy hosszú távú, nagy döntések előtt áll, akkor van erre szükség. (IQ) Ilyenkor az érzések megmutatják a helyes irányt, hogy “mit” kell cselekedni, a tudat pedig megoldja a problémát: megmondja “hogyan”.
Teljes belső szabadság esetén a személy érzelmei, cselekedetei, gondolatai teljes egységet alkotnak. Őszinte. Felnőtt.

Nem mindegy, hogyan nyilvánul meg mások felé az őszinteség. Ha békét és szeretetet akarunk, akkor nekünk is békésen és szeretettel kell mások felé fordulnunk. Tudjuk ugyanis, hogy az ember érzelmi egyensúlyát a belőle és feléje áramló pozitív érzések adják. Tehát, közösségben az igazságnál fontosabb lehet a szeretet.
Belső kényszer: Ha a cselekvés nem érzéseinknek megfelelően történik, hanem valami meggondolás kényszeréből cselekszünk. Ilyenkor az érzések elnyomottak, elfojtottak. A cselekedeteket nem kísérik jó érzések, feszültséggel, haraggal, vagy szorongással, esetleg érzéketlenséggel, azaz rossz érzésekkel jár.
A belső kényszerek lehetnek tudatosak, vagy tudat alattiak. A tudat alattiakat csak a gyermekkor ismeretében lehet felfedezni.
A tudatos belső kényszerek valamiféle előre meghatározott viselkedésre ösztönzik az egyént, mellőzve a befelé figyelést, őszinte érzéseket. Ilyenkor belső kényszerré tett kívánságok vezérlik az egyént.Pl. a vallások erényei, különböző ideális viselkedés célul tűzése.
A pszichoanalízis felszínre hozza a tudat alatti belső kényszereket, de hosszadalmas. A viselkedés helyes útra terelése már rengeteg problémát megold. Meg kell tanítani , hogy az érzéseinkre figyelni kell és őszintén kell cselekedni. Carl Rogers 20-30 ülés után meggyógyította legtöbb betegét, akármi is volt a diagnózis. Ezek szerint a legtöbb pszichés zavar közös oka az érzelmek elnyomása, a cselekvés és érzelmek ellentmondása. Rogers példát mutatott pácienseinek a befelé figyelésre, az őszinte kommunikációra. Elfogadta, szerette őket, és empátiával együtt érzett velük. A betegek ezek után felszabadított érzéseiktől vezetve maguktól rendezték problémás kapcsolataikat.
A gyereknevelésnek is ugyan ez a lényege. A PET (Parent’s Effective Training) szerint is a legfontosabb 3 dolog, amit egy szülő megtaníthat a gyerekének:
    1. Megtanítani befelé figyelni és megfogalmazni a saját érzéseit,
    2. Megtanítani kifelé figyelni és felismerni, megfogalmazni mások érzelmeit,
    3. Megtanítani kompromisszumot kötni.
A legfontosabb az őszinteség megerősítése.
Szerintem még fontos a határok megtanítása: mi az ami tiltott, mi az ami kerülendő? Minden mást szabad. Még nagyon fontos az önismeret és önbecsülés erősítése szeretettel, szóbeli biztatással.
Visszatérve az ember belső szabadságára.
Vannak, akik megkérdőjelezik, az ember belső szabadságát, mivel az ösztönökből fakadó érzelmek irányítanak bennünket. Szerintem ez nem negatív rabság, hanem pozitív determináció, hisz örömmel jár. Több öröm pedig maga a boldogság. (Beteg lélek örülhet kórosan is: pl. a mazochista.)
Nem beszélve arról, hogy az ösztönök nem egyetlen választást kínálhatnak. Egy irányt, amihez több választás tartozhat, a tudat probléma megoldása alapján. Másrészt, az ember akarata szabad, választhat mást is, nemcsak azt, amit az érzelmei súgnak. De ilyenkor nem jár a választás felszabadult örömmel.
Az önbizalom pedig csökken, ami jelzi, hogy rossz úton járunk. Hosszú távon a rossz érzések összegyűlnek, s már kész a pszichiátriai diagnózis.

Az ellenerőkről:

Minden “ellenerő” az aktív ösztönerő frusztrációjából keletkezik.
Így a gyűlölet nem más, mint frusztrált szeretet.
A szexuális zavar frusztrált szexuális ösztön.
Az irigység, elnyomottság frusztrált önérvényesítés, szabadságösztön.
A pusztítás és regresszió frusztrált önfenntartó és fejlődésösztön.

Így már racionálisan is magyarázható Jézus tanítása: “Szeresd ellenségeid…” A gyűlöletnek, ha gyógyítani lehet, akkor orvossága lehet a szeretet.
Eszembe jut Gandhi, aki a gyűlöletre szelíd, de állhatatos önérvényesítéssel válaszolt.

Hogyan működik a fejlődés ösztöne a biológiai determináltságon túl?

Minden minimálisan beteljesült ösztönt a fejlődés vágya követ. Így épülnek luxusvillák, így keletkezik az önmegvalósítás vágya, a szebb és tartalmasabb testi és lelki kapcsolatok igénye.

Célja: bátorítás, segítség az eligazodásban.

Eszközei: figyelem,

elfogadás,

megbecsülés,

gyengédség,

megengedés,

azaz együttesen a feltétlen szeretet.

Az eligazodásban való segítség eszközei az őszinte beszélgetések, jó viták.

Ezek segítenek az önismeret és emberismeret fejlődésében. Ezzel tágul és mélyül a mikro- és makrokozmosz.

A barátság értékelése: minél bátorítóbb, annál jobban építi az egyének önbizalmát, mert az önbizalom más szóval egyenlő a bátorsággal.

 Az ember és környezetének kölcsönhatása során keletkező

• érzelmek,
• gondolatok és
• cselekedetek

összességét tartós időszak alatt vizsgálva személyiségnek hívjuk.

Egészséges személyiség a környezetnek adott válaszaiban célszerűt választ. A zavart, neurotikus válaszok nem célszerűek (önmagunkra, vagy/és a környezetünkre nézve).

A személyiség a környezet változásával állandóan változhat, jó esetben fejlődik, de lehetnek állandó részei is. Állandóak, amelyeket nem érint, vagy megerősít a környezetváltozás. A személyiségfejlődés követi a személyiség modellen koncentrikus körökkel bemutatott szerkezeti felépítést. A modellen a fejlődést a centrumban levő mozgatóenergia indítja el, s az őt körülvevő életfenntartó és fejlődésösztön követi. A csecsemő ezzel a két ösztönnel rendelkezik. Sír az életéért. S magában hordja a fejlődési programját is. Majd néhány hónapos korában hasra fordul, később mászik, fölül, föláll…

Az életfenntartás és fejlődés ösztöne készteti később a felnőttet, hogy otthont teremtsen, kenyeret és ivóvizet szerezzen. Ha ebben megakadályozzák, ölni és pusztítani kész. Ezért ábrázoltam a modellen az ösztön ellenerőjeként a pusztítást. A túlnépesedés már egyes helyeken itt tart. Egyik ember túlélését már csak a másik pusztításával lehet biztosítani.

Az önfenntartás = életfenntartás és fejlődés ösztönéből származik a társadalomban, az emberi környezetben jelentkező önérvényesítő és önmegvalósító ösztön. A versengés során kialakulnak a dominanciahierarchiák, de velük szemben ellenerőként fellép az irigység, ahogy a modellen ábrázoltam. Erről külön esszé szól, Az Irigység címmel.

A fajfenntartó ösztön megvalósulása a szexualitás, de ellenerője is van, a szexuális problémákkal. Ugyanis a személyiségfejlődés az emberek kb. 90%-ánál nem történik zavar nélkül. Ennyien időlegesen neurotikusak, vagyis a környezetnek adott válaszreakciójukban ennyien nem adnak célszerű választ. S egészséges szexualitása csak egészséges személyiségnek van. Különösen a nőknél nehéz a bajt észrevenni. A fajfenntartás ösztönéből származik a társadalmasított fejleménye az együttműködés és szeretet ösztöne. Ellenerője a gyűlölet. Ez tartalmazza az összes ösztönből a legtöbb tudatosságot. Erről is külön esszét írtam a Szeretet és Gyűlölet címmel. A szaggatott narancsszínű kör jelzi a modellen a belső mozgatóerők határát. Az ezen a határon belül levő összes elem mozgatóerő: nem csak erő, de irány is jellemzi, ezek ösztönök. A mozgatóenergia, mintha belülről kifelé áramlana, adja ezt az erőt, s az ösztönök adják az irányt, azt, hogy mi a cél, mit kell elérni. Ha fekete képlékeny anyagként képzeljük el az energiát, akkor a legfeketébb a legbelső, az önfenntartás és fejlődés ösztönének köre, s a legkevésbé fekete a sz együttműködés és szeretet köre, a legkülső kör. A 4 ellipszisben ábrázolt mozgatórugó több tudatosságot tartalmazó, de ösztönökből származó személyiségépítő fogalom. A sémák talán a legfontosabbak, mert a sémákban nagyon sokszor gyerekkori rossz beidegződések működnek. Ezek feltárása nagyon fontos az egyén lelki egészsége miatt. Elemezni kell a gyermekkort, hogy annak rossz hatásaitól megszabaduljunk. Az elemzés során kiderül, hogy miért voltak a rossz beidegződések, de majd csak a tudatosság mondja meg, hogyan lehet változtatni ezeken. S ezzel el is értünk a legkülső körhöz, a tudatossághoz. A mozgatóerők narancsszínű szaggatott körén belül voltak a belső mozgatóerők, kívül rajtuk pedig a szűrők. Ezek a jellemvonások, önbizalom, önismeret, önkontroll. Együtt: a tudatosság. A belső mozgatóerők iránya “tól-ig” lehet. Tehát nem egyetlen irány, hanem egy szögtartomány szabta “tól -ig” határ. Ezen belül sok jó megoldás lehetséges. A legcélszerűbbet, a személyiségnek leginkább megfelelőt a szűrőkkel megerősített tudat választja ki. Tehát a tudat mondja meg, hogy hogyan. Még egyszer: az ösztönök adták az irányt, a tudat a hogyanra válaszol. A tudatosságot úgy lehet elképzelni, mintha az egy sűrű fehér képlékeny anyag lenne, és kívülről befelé áramlana. A legfehérebb az együttműködés és szeretet köre, a legsötétebb az önfenntartás és fejlődés köre. Ezt igazolja az is, hogy a fejlődésbe már a tudat csak kismértékben tud beleszólni. Csak a felnőttkort vagyunk képesek meghosszabbítani, az életkort kitolni.

A sötét ösztönöket és a világos tudatosságot egy Jin és Jang ellentétpárral lehet ábrázolni, ahogy azt már 1990-ben megtettem.

Most, miután tisztába jöttünk vele, milyen fontos is a tudatosság, kérdés, hogy akkor miért fontos az érzéseinkre, szívünkre hallgatni? “Listen to your heart…”
Mert az érzéseink az ösztöneinkből származnak, s azok mondják meg, hogy mit is csináljunk. A tudat csak azt oldja meg, hogy hogyan tegyük meg, amit kell. Illetve a cselekvési irányszögből kiválaszt egy irányt, hogy az célszerű legyen. Ha egy lányt megszeret egy fiú, még nem is tudja miért, de nagyon vonzódik hozzá. A szíve választotta ki a lánysokaságból azt az egyet. Ha hallgat a szívére, jól cselekszik, ha még szembe is kell szállnia esetleg valami szülői önkénnyel. Aki itt elvérzik, lemond a szülő miatt a párjáról, rosszul teszi. Szenvedni fog, és szíve a rajta elkövetett erőszaktól megsebesedik, ami heggel gyógyul. S a hegek, tudjuk, érzéketlenebb szövetek… A szíve érzéketlenebb lesz.
Hát hallgassunk az érzéseinkre. Nemcsak akkor, amikor éhesek vagyunk és eszünk, szomjasak vagyunk és iszunk, hanem akkor is, ha vonzódunk valakihez és szeretni próbálunk.
Ha érzéseink zavarosak, érdemes térben és/vagy időben eltávolodni és magunkra maradni. Hagyjuk, hogy érzelmeink lecsillapodjanak és megnyugodjunk. A csendben a letisztult érzelmek súgni fognak, hogy mit kell tennünk.