Az ember tudatos ragadozó falkaállat.

A ragadozó falkaállatok a vadászat során náluk nagyobb zsákmányt is képesek elejteni, mert együttműködnek. Metakommunikációjuk fejlett. A dominancia hierarchia kialakulása során természetesen kiválasztott vezér irányítja a vadászatot.

Az együttműködés a feltétele az ember fennmaradásának is. Tudata révén megtanult beszélni, majd írni-olvasni. De a metakommunikációja még ma is uralkodó.

Az ember érző lény.

Ösztöneinek frusztrációjából fakadnak legfontosabb negatív érzései: a harag, félelem, undor. Ösztöneinek megvalósulását öröm kíséri. Az összes többi emberi érzésnek ezek a gyökerei.

Az ember harcképességét=tudatának legmagasabb szintű működését érzelmi egyensúlya biztosítja. Az ember érzelmi egyensúlyát a feléje és belőle áramló jó érzések adják. A legtöbb jó érzést biztosító érzelem a szeretet. Mivel az ember már tudja, hogy szeretet nélkül nem élhet, képes a szeretetképességét tudatosan tökéletesíteni.

Mit kell tenni a legáltalánosabb szeretet, a felebaráti szeretet elnyeréséért?

• A kölcsönös rokonszenv alapja, hogy mindnyájan emberek vagyunk, hasonló érzésekkel.
• Kölcsönösen tisztelnünk kell egymás emberi méltóságát, elismerve ezzel egyenlőségünket. Türelemmel kell elviselni különbözőségeinket. Figyelnünk kell egymásra, kölcsönös udvariassággal kell lennünk egymás iránt.
• Kölcsönös bizalom köt össze bennünket, mert közös célunk, hogy békében éljünk egymással, mindenki megtalálja a boldogságát.
• Jó kommunikációval kell kifejezni érzéseinket. Jó vitákkal kell igazságos kompromisszumokat kötni.

A barátságok sokfélék, ezeken a feltételeken kívül másokat is tartalmaznak. A legszorosabb kötés az igaz barátság. Mivel több a felebaráti szeretetnél?

• Az igaz barátok között valami hasonlóság miatt szorosabb a vonzalom.
• Kölcsönös bizalom alapján őszinték és titoktartók egymáshoz.
• Szolidárisak és hűek egymáshoz.
• A békés egymás mellett élésen túl vannak közös céljaik.

A házastársi szeretet a legszorosabb emberi kötelék. Az állandó figyelemmel, a szexualitással és örömszerzéssel több az előzőnél. (Lásd az Önállóság és kötődések című esszében.) A házastársi szeretet biztonságában nőnek fel a legboldogabban a gyerekek. Ez adja meg nekik a legtöbbet, amit szülő adhat: “A nevelés egyet jelent azzal, hogy segítünk a gyereknek valóra váltani lehetőségeit.” (Erich Fromm)

Nem utolsósorban fontos az önszeretetről beszélni. Enélkül nem lehet élni. Ez mozgatja az önérvényesítést. Legalább akkorának kell lennie, mint a felebaráti szeretetnek, hiszen egyenlőek vagyunk.

A narcisztikus ember a többiek fölé helyezi saját magát, nem tekinti egyenlőnek magát társaival. A személyiség fejlődés fontos feltétele, hogy az egyén nárcizmusát kinője. Csak így lehet igazságos kompromisszumokat kötni vele.

Míg az egymást szerető emberek barátként keresik egymás közelségét, a gyűlölet ellenségként eltávolítja egymástól az embereket. Egymás közelében pusztító haragot éreznek.

Azonban van olyan helyzet, amely még a legszelídebb emberből is gyilkos agressziót vált ki. Ez amikor az életére, vagy az alapvető életfeltételeire törnek. Ezek az otthona, kenyere, ivóvize, egészsége.

Az erőszakot meg kell előzni, ha békét akarunk. Harcolni kell a szegénység ellen, a túlnépesedés ellen, a Föld és légkörének elszennyezése ellen. Ha Jézus és Mohamed ma élne, biztos támogatná a fogamzásgátlást, a demokráciát, amely a társadalmi újraelosztással küzd a szegénység ellen, s a környezetvédőket.

Az önérvényesítés és önmegvalósítás rövidebb-hosszabb célok elérésére törekszik. Ha ezek a célok irreálisan nagyok, az ember túlambícionált = sose elégedett az eredményeivel. Az önérvényesítés és önmegvalósítás ellenereje az irigység. Bővebben írtam róla az Irigység című esszében. A valós hátrányos helyzetűek

a szegények,

a testi és szellemi fogyatékosok,

a lelki problémákkal küszködők.

Rajtuk az esélyegyenlőség nevében meg kell próbálni segíteni.

A szegénységen a rossz életminőséget értem, nem az alapvető életfeltételek hiányát. Arról az előző bekezdésben írtam. Közel egy évszázada Hitler ilyen elégedetlenséget használt ki a német társadalomban, és uszított fajgyűlölettől elvakultan a zsidóság ellen.

A testi és szellemi fogyatékosok édesanyja szorul nagy lelki segítségre a gyermek miatt, hogy gyermeke fogyatékát el tudja fogadni, és azzal együtt tudja szeretni őt. Ha ez sikerül, a gyerek fogyatékosságát nem tetézi lelki probléma.

Ha a kisgyermeket szóval vagy/és fizikailag bántalmazzák, felnőtt korában szorongó, ha elhanyagolják, felnőtt korában depressziós lesz. Az ilyen panasszal küszködők személyiség fejlődésében diszharmóniák keletkeznek. Csak sok jó pszichológus, pszichiáter, pedagógus és lelkész tud segíteni nekik.

S ahogy az emberiség fejlődik, a tudatnak egyre nagyobb szerepe lesz, egyre bonyolultabb az emberi személyiség egyensúlyát megteremteni. Egyre több embernek van szüksége hosszabb-rövidebb időszakra pszichológusi tudásra.

A világot gyűlölő kiábrándult emberek múltjában valami tekintély személyben való csalódás, hitük megrendülése áll.

A szadisták “önmegvalósítása”, hogy áldozatukat teljesen kiszolgáltatottá teszik.

Mások az önmegvalósításban gátoltan a világot akarják elpusztítani. Ilyenek a terroristák.

Milyen jövő vár ránk?

A szeretet erői a világosságot, a gyűlölet erői a sötétséget jelentik. Ha egy egyenesen ábrázoljuk baloldalt a világosságot, jobboldalt a sötétséget, akkor az emberek legtöbbje középen sűrűsödik. A véletlenszerű eloszlást Gauss görbe ábrázolja. Néhány % a világos, néhány % a sötét erőké. A kettőjük közötti többség a befolyásolható átlagembereké. Személyiségfejlődésük segítségével erősíthető a világosok ereje. Ebben a világos lelki segítőké = az angyaloké a főszerep. Meg a tömegkommunikációé, mely befolyásolással bír az átlagember véleményformálásában.

Milyen jövő vár ránk? Az együttműködés nagy erő, de lesz-e ereje az emberiségnek akkor, amikor az energiahiány sötétségét kell legyőzni?

 A feladatmegoldás során a racionális gondolkodásban való jártasság, tehetség, amely lehetővé teszi a

• megfigyelést,
• elemzést,
• lényeglátást,
• elvonatkoztatást,
• logikus következtetést,
• általánosítást,
• kreativitást,
• asszociációt,
• intuíciót,
• emlékezést,
• fantáziát,
• tanulást.

Mindkét félteke részt vesz benne, de a bal félteke a domináns. (“beszélő számítógép”)

A tudományokban felmerülő feladatok főleg az IQ-t igénylik. Az ember élete során megoldandó feladatokban az EQ és IQ együtt vesz részt. A személyiségmodellen látható, hogy az ösztönök mozgatják az embert az életfenntartás, önérvényesítés, fajfenntartás, közösségteremtés, (vagy rombolás) irányába. Az ezeknek megfelelő célok gyakran bonyolult, ellentmondásos feladatok elé állítják az embert. Szükség van a tudat erőfeszítéseire.

Az IQ–nak nemcsak a tudat működése során van (az EQ-nak alárendelt) szerepe, hanem ő a motorja az emberi fejlődés ösztönének, mely a technika és tudomány fejlődése során - ha nem győznek az ellenerők - az egész emberiség túlélését szolgálja.

Az irigységnek 2 csoportját ismerem. A “szűkmarkú” és a féltékeny irígységét.

Az elsőt az érzi, aki valamit birtokol, és abból nem akar adni másoknak. Adni jó, de ezt meg kell tanítani a gyermeknek. Miért jó adni? Mert az érzelmek “fertőznek”, így az öröm is. Aki kap valamit, felderül. S ebből lesz aztán az adakozó öröme is.

Szépen leírja ezt Fekete István a Ballagó idők című önéletrajzi regényében. 7 éves korában elajándékozza egyik szánkóját egy kiváló társának. Először viaskodik a megbánás és irígység a jó érzésekkel, de -látva társa nagy boldogságát- győz benne az öröm. S ezt aztán este betetőzi édesapja dicsérete és jutalma, aki örül fia nagylelkűségének.

Már az óvodások Tízparancsolata tartalmazza, hogy osszd meg másokkal, amid van. Szóval meg kell tanítani adni mindenkit, lehetőleg még gyerekkorában.

A féltékeny irígység alapja, hogy vannak szerencsésebbek, akik birtokolnak valamit, s vannak akik féltékenyen veszik tudomásul, hogy nekik nincs ez a valami. Ez lehet mások

- szerencséje,

- egészsége, testi jó adottságai,

- tulajdona, birtoka,

- sikere, győzelme,

- népszerűsége, mások szeretete,

- tehetsége,

bármije, ami nem egyenlően oszlik el. A féltékeny irígység lehet futó rossz érzés, amit legyőz a féltékeny igazságérzete, és a fair-play jegyében elismeri a másik kiválóságát.

Az egyén ilyenkor visszafordul saját céljaihoz, hisz akkor érez nyugalmat, ha céljai felé kormányozza cselekedeteit.

Saját célok!

Ezek mentik meg az embert a féltékeny irígységtől. S sajnos ezek hiánya mélyíti el másoknál az irigységet. Ilyenkor állandósul a haragszerű, rossz érzés az emberben.

Rosszindulattá, gyűlöletté mélyülhet, sőt a másik elpusztításának kívánásával gonoszsággá dagadhat.

A gyűlöletről és szeretetről egy másik esszében írok bővebben.

Befejezésül egy szép gondolatot idéznék szabadon egy többszáz évvel ezelőtt élt perzsa költőtől:

Amikor egy ember megszületik: sír,

A körülöttelevők mosolyognak.

Amikor egy Ember elmegy: mosolyog,

Ha jól élt, a körülötte levők sírnak.

A féltékeny irigység ellen nem csak a saját célok védenek meg, hanem az elfogulatlan igazságérzet is.

Sejtésem, hogy csak a „felnőtt” és a bölcs ember igazságérzete elfogulatlan. A legtöbb felnőttkorú ember személyiségfejlődés szerint még nem „felnőtt”. Saját igaza még elhomályosítja látását. Még nem elég fejlett az empátiája, hogy mások érzéseit, igazát magáévá tegye. Még nincs elég feldolgozott tapasztalata, miszerint mindenki tévedhet, ezért törekedni kell a megbocsátásra. Önmagát jobban szereti még, mint felebarátját. Még nárcisztikus. 

Csak a „felnőtt” ember emelkedett a nárcizmus fölé. Már tudja mi a felebaráti szeretet, mi a megbocsátás.

Még azt is képes nyugodt lélekkel megbocsátani, hogy a másik valamiben kiválóbb.

A napokban olvastam Alan L. McGinnis: Az optimizmus hatalma című könyvét. Ez 12 pontban foglalja össze, hogy mit kell tenni azért, hogy optimisták legyünk. Eszerint az optimista:

• nem csodálkozik a bajokon, (1)
• hisz abban, hogy kezében van sorsa irányítása, (3)
• előre elképzeli a sikert (7)
• nem terheli magát negatív gondolatokkal, (5)
• megtanulta méltányolni a jót, (6)
• megtanulta elfogadni a megváltoztathatatlant, (12)
• akkor is derűs, amikor nincs oka ujjongani, (8)
• hisz benne, hogy képességei határtalanul fejleszthetők, (9)
• a nyomasztóan nagy feladatokat kisebbekre bontja, (2)
• hajlandó folytonosan megújulni, (4)
• szeretettel tölti be az életét, (10)
• szívesen osztja meg a jó hírt. (11)

Egy ilyen segítő könyv ráébresztheti igazságokra az olvasót, de azt hiszem, nem a 12 pont vezet az optimizmushoz, hanem az optimizmus vezet a 12 ponthoz. Ez lehet az elmélet, de meggyőződésem, hogy azt a bölcs derűt és nyugalmat, ami az optimistákat jellemzi, csak a személyiségfejlődés magas fokán álló “felnőttek “ és “mesterek” érik el.
Ők már maximális tudatossággal, önkontrollal, önismerettel és önbizalommal rendelkeznek. Túléltek, vagy legyőztek tenger nehézséget az életben. Az érzelmi viharok már nem rendítik meg józan itélőképességüket, stressz után hamar visszanyerik nyugalmukat. Tehát a személyiségfejlődés és érzelmi intelligencia magas fokán lesznek optimisták.

Mit tehetünk a magunk optimizmusáért?
Éljünk tevékenyen, bátran, és tudatosítsuk tapasztalatainkat! A bátorság = önbizalom. Védeni kell önbizalmunkat, nem mindegy, hogy milyen a siker-kudarc arány. A zseniális pedagógus, Polgár László a kezdeti edzőjátszmákban kislányainak biztosította a 9:1 győzelem-veszteség arányt. Azt akarta, hogy önbizalmuk erősödjön, s megszeressék a sakkjátékot. Ez olyannyira sikerült, hogy később a lányok mosolyogva győzték le a férfi mestereket.
A fentiek figyelembevételével kerüljük a lehetetlenül nehéz feladatokat, de ne kerüljük azokat a konfliktusokat, amelyek nehezek, de leküzdhetők. Küzdjünk a megoldásukért!
Ne féljünk a küzdelmes és gondolkodó élettől, hisz így fejlődünk!
És ha a személyiségfejlődés magas fokát elértük, azt vesszük észre, hogy elértük a 12 pontot.

A felnőtt személyiség:

• az életfenntartás adta feladatokat önállóan, szülői segítség nélkül oldja meg,
• emberi környezetben önállóan, jól érvényesíti magát
• érzelmi egyensúlyát pedig önállóan, egyenrangú, biztos kötődésekkel teremti meg.
• fejlett önismerete és önkontrollja van, tudatosan és célszerűen cselekszik.

Önállóság és kötődés.

Ezek a legfontosabb feltételei a felnőttségnek.

Az önállóság azt jelenti, hogy az egyén megáll saját lábán, biztosítani tudja az önmaga fenntartásához szükséges otthont és “kenyeret”.

Emberi környezetben önállóan képes a hatékony önérvényesítésre. Sem nem agresszív, sem nem félénk, hanem asszertív, hatékony.

Az egyenrangú-biztos kötődések már túlmutatnak a gyerekes függésen. Először a fiatal szüleivel kialakult kapcsolata változik meg. Jó esetben egyenrangú, baráti kapcsolattá alakul. Ha ez mindkét félben jó érzéseket kelt, egész életre megmaradhat.

A fiatal más kapcsolatokban is a jó érzéseket keresi. Ha megtalálja, csak a megtartásuk állítja feladat elé. Amikor ez sikerül, elérte a “fiatal felnőtt” személyiségfejlődési lépcsőt. Aki ezen túl már képes egy család eltartására és a házastársi szeretetre, készen áll a családalapításra. Őt nevezhetjük “családfenntartó felnőttnek”.

A két személyiségfejlődési állapot között sok év telhet el. Szex és család nélkül lehet élni, de szeretet nélkül nem.

A szeretet biztosítja az egyén érzelmi egyensúlyát, ami örömérzések oda-vissza áramlását jelenti. Ezért az ifjú felnőttek legfontosabb jellemzője az intenzív barátkozás és szerelmi kalandok, kapcsolatok. Közben jó esetben a fiatal fejlődik. Fontos, hogy ezek a kapcsolatok építőek legyenek, a fiatal önbizalmát ne rombolják. Ezért szakítani is meg kell tanulni.

A barátkozás során

• jó választások, vagy jó szakítások,
• jó önérvényesítés, jó kommunikáció,
• jó kompromisszumok, valamint
• jó tudati feldolgozás
• figyelem, fáradozás

kellenek a személyiségfejlődéshez, ami majd elvezet a sikeres házassághoz. A barátságok között is sokféle van. A legerősebb kötődés az “igaz” barátoké. “Igaz” barátság éppoly ritka, mint a sikeres házasság. Ezek egymástól csak a szexualitásban különböznek.

Miből is áll a házastársi szeretet?

• Kölcsönös vonzalom, mert hasonlóságokat fedeznek fel egymásban. "Hasonló örül a hasonlónak.”
• Tisztelet, türelem, mert egymás emberi méltóságát elismerik, a különbözőségeket, egymás titkait pedig tisztelik, alkalmazkodnak egymáshoz.
• Bizalom, őszinteség, egymás titkainak megtartása mások felé. Közös életüket érintő dolgokban nincs tabu.
• Nyílt kommunikáció: Nem a konfliktusok elkerülésére törekszenek, hanem az ütközések konstruktív vita formájában való megoldása a cél. Jó viták nélkül nincs jó házasság.
• Figyelem és fáradozás.
• Örömszerzés és szexualitás.
• Hűség, szolidaritás. Az emberi hűség a lényeg, nem a testi kizárólagosság. Nyílt házasságban is maradhat hű a házas, míg zárt házasságban élők is cserben hagyhatják egymást.
• Közös célok: A jó és hosszú házasságokat jellemzi, hogy a benne élők a házasságot szent dolognak tekintik, mindent megtesznek sikeréért, hosszú távú célnak tartják, s ebben egyetértenek. Esküjük nem formális, az esküvő valóban életük nagy napja.

Látjuk, milyen bonyolult is a legszorosabb kötődés, a házastársi szeretet. Ha ezen teljes feltételekből valami elmarad, más, gyengébb kötődések keletkeznek. Sokféle szeretetet van. A legösszetettebb mégis közülük a házastársi szeretet

Aki erre képes, az a legerősebb közösségekre is alkalmas.

A házasság és a személyiség állandó változásban, - jó esetben - fejlődésben van. Ennek során a személyiség egyre több más ember irányítására, befolyásolására képes.

Az érzelmi intelligencia emberi környezetben az érzelmek felismerésében, kommunikációjában és befolyásolásában való jártasság, tehetség. Lehetővé teszi, hogy az egyén a konfliktusok megoldásában minél teljesebben érvényesítse akaratát, miközben a lehető legkevesebb negatív érzést, frusztrációt, haragot váltsa ki a környezetéből. Szoros kötődéseket hozzon létre, közösségekben jól működjön.

Nem létezhet érzelmi élet tudatosság nélkül. Az ember elméjét állandóan az érzelmek és gondolatok töltik ki elválaszthatatlanul. A tudat fejleszti az önismeretet, irányítja az önkontrollt, s a lehetőségek felismerése után választja ki és irányítja a legcélszerűbb cselekvést.
Vagyis a tudat működése során az IQ kiszolgálja az EQ-t, alárendeltje, része annak. (Az IQ-nak nemcsak a tudat működése során van az EQ-nak alárendelt szerepe, hanem ő a motorja az emberi fejlődés ösztönének, abban főszereplő)
A személyiségmodellen a Tudat, mint valami sűrűn folyó anyag, kívülről befelé átitatja az ösztönkörökből álló mozgatóerőt.
Vagyis az emberi ösztönöktől elválaszthatatlan a tudatosság (a személyiség fejlődés magas fokán). Akármelyik ösztönt vizsgáljuk az csak a tudattal megerősítve működik. Ekkor már helyesebb lenne tehát

• tudatos életfenntartó és fejlődési ösztönről,
• tudatos önérvényesítő ösztönről,
• tudatos fajfenntartó ösztönről és
• tudatos együttműködési és szeretet ösztönről beszélni.

Az ösztönerők ellenerőjét jelentő

• pusztítást,
• irigységet,
• gyűlöletet

szintén a tudat segíti. (Ezekről külön írok a Szeretet-Gyűlölet c. esszében.)
A tudatosság elnyeréséhez szellemi erőfeszítéseket kell tenni. Ezek eredményeként - ha nem győznek a negatív erők - a személyiség állandóan fejlődik, Miként az emberiség is.

Csak a konfliktusok vállalásával fejlődik a személyiség, formálódik az igazságos kompromisszum. Minden embernek megvan a saját igazsága: érdeke.

 A közösségek igazsága mindig a részigazságok = érdekek eredője, kompromisszuma.

A konfliktuskerülés során nem derül ki az igazság, az egyén elnyomja önmagát, nem képviseli érdekeit. Önbizalom romboló, és negatív érzéseket akkumuláló megoldás. A konfliktusok vállalása közben a személyiség a rá jellemző EQ-val érvényesítheti akaratát alárendelőn, agresszíven, fölényesen. A legjobb megoldást asszertívnek = hatékonynak nevezzük. Ez az arany középút, mely mindkét fél emberi méltóságát tiszteli. Ilyenkor nem minősítjük negatívnak a másik személyiségét, de az érdekkülönbséget bátran kimondjuk. Közösségekben konfliktus = ütközés érdekkülönbségek és a dominancia-hierarchia kialakulása miatt keletkezhet.

Az "ifjú felnőtt" érzelmi intelligenciája lehetővé teszi az önfenntartó és önérvényesítő ösztön valóra váltását.

A "családfenntartó felnőtt" érzelmi intelligenciája lehetővé teszi a házastársi szeretet megvalósulását, ami feltétele a gyerekek felnevelésének.

A személyiség kiegyensúlyozott működése esetén az egyén tudatában van személyiségének.
Tudja, hogy mit akar elérni. Hosszú távon a magas EQ-jú személyiség gyorsan regenerálódik, gyorsan heveri ki a stresszt.  

Az érzelmi intelligencia működése során mindkét agyfélteke részt vesz, de a jobb félteke - az „intuitív őslény” - a domináns.

A pletyka közösségromboló hatása

Az ember érzelmi egyensúlyát a feléje és a belőle áramló jó (pozitív) érzések adják. Egy közösség érzelmi egyensúlyát is a benne áramló jó (pozitív) érzések adják. Minél több a jóérzés, annál jobb a közösség.

Mi rontja a közösséget? A pletyka, a durva veszekedések, az intrika és az elfojtások.

Mi is a pletyka?  Ha valakiről a háta mögött negatív minősítést mondunk. Ha nem minősítünk, akkor csak információcsere. Pl. információ: „Hallottad? XY ma nem jött dolgozni.” Ez az információ közösségpárti, hiszen a közösséghez hozzátartozik, hogy tudunk egymásról, ismerjük egymást. De az már pletyka, hallottad? Az a hipochonder XY.....stb.

Ha szemtől szembe mondjuk meg a véleményünket az kommunikáció, építi a közösséget. Mert, ha jót mondunk és igaz, az növeli az illető önismeretét, sőt önbizalmát. Az önbecsülés, önbizalom egy értékeléssel több csak az önismeretnél. Ha negatív értékelést mondunk a másik szemébe, akkor lehetőséget adunk, hogy megvédje vagy megértse magát. A kimondott negatívumok a kimondóra is pozitívan hatnak, mert megkönnyebbüléssel járnak, valamint gátolják az ellenségesség növekedését, az ellenséges attitűd rögzülését.

A kimondás mikéntje fontos. A durva minősítés helyett Buda Béla (Empátia c. könyvében) a konstruktív vitát ajánlja. Ez abból áll, hogy a kimondó saját érzéseit próbálja megértetni, aminek következtében a "kritizált"személy maga következtet viselkedésének vagy kommunikációjának hibájára.

Az elfojtott ellenszenv szorongást / kontrollálatlan indulatosságot okoz / "hidegháborús" feszültséggel terheli meg a levegőt.

A valódi, pozitív érzéseket hordozó béke tehát nem csendes egymás mellett élést jelent, hanem állandó emberséges, és nyílt kommunikációt, vitákat, de nem veszekedéseket. Tehát, a közösség békéjénél kifejezőbb a közösség dialektikus harmóniájáról beszélni.

Mindannyiunk érdeke, hogy fejlődjék személyiségünk, ami az önbecsülés fejlődésével jár együtt. Vagyis, ha építjük egymás önismeretét, jót teszünk egymásnak. A pletyka, az intrika és az elfojtás fokozza és terjeszti az ellenszenvet. Helyette használjuk az építő, nyílt kommunikációt!