Az érzelmi intelligencia emberi környezetben az érzelmek felismerésében, kommunikációjában és befolyásolásában való jártasság, tehetség. Lehetővé teszi, hogy az egyén a konfliktusok megoldásában minél teljesebben érvényesítse akaratát, miközben a lehető legkevesebb negatív érzést, frusztrációt, haragot váltsa ki a környezetéből. Szoros kötődéseket hozzon létre, közösségekben jól működjön.
Nem létezhet érzelmi élet tudatosság nélkül. Az ember elméjét állandóan az érzelmek és gondolatok töltik ki elválaszthatatlanul. A tudat fejleszti az önismeretet, irányítja az önkontrollt, s a lehetőségek felismerése után választja ki és irányítja a legcélszerűbb cselekvést.
Vagyis a tudat működése során az IQ kiszolgálja az EQ-t, alárendeltje, része annak. (Az IQ-nak nemcsak a tudat működése során van az EQ-nak alárendelt szerepe, hanem ő a motorja az emberi fejlődés ösztönének, abban főszereplő)
A személyiségmodellen a Tudat, mint valami sűrűn folyó anyag, kívülről befelé átitatja az ösztönkörökből álló mozgatóerőt.
Vagyis az emberi ösztönöktől elválaszthatatlan a tudatosság (a személyiség fejlődés magas fokán). Akármelyik ösztönt vizsgáljuk az csak a tudattal megerősítve működik. Ekkor már helyesebb lenne tehát
- tudatos életfenntartó és fejlődési ösztönről,
- tudatos önérvényesítő ösztönről,
- tudatos fajfenntartó ösztönről és
- tudatos együttműködési és szeretet ösztönről beszélni.
Az ösztönerők ellenerőjét jelentő
- pusztítást,
- irigységet,
- gyűlöletet
szintén a tudat segíti. (Ezekről külön írok a Szeretet-Gyűlölet c. esszében.)
A tudatosság elnyeréséhez szellemi erőfeszítéseket kell tenni. Ezek eredményeként - ha nem győznek a negatív erők - a személyiség állandóan fejlődik, Miként az emberiség is.
Csak a konfliktusok vállalásával fejlődik a személyiség, formálódik az igazságos kompromisszum. Minden embernek megvan a saját igazsága: érdeke.
A közösségek igazsága mindig a részigazságok = érdekek eredője, kompromisszuma.
A konfliktuskerülés során nem derül ki az igazság, az egyén elnyomja önmagát, nem képviseli érdekeit. Önbizalom romboló, és negatív érzéseket akkumuláló megoldás. A konfliktusok vállalása közben a személyiség a rá jellemző EQ-val érvényesítheti akaratát alárendelőn, agresszíven, fölényesen. A legjobb megoldást asszertívnek = hatékonynak nevezzük. Ez az arany középút, mely mindkét fél emberi méltóságát tiszteli. Ilyenkor nem minősítjük negatívnak a másik személyiségét, de az érdekkülönbséget bátran kimondjuk. Közösségekben konfliktus = ütközés érdekkülönbségek és a dominancia-hierarchia kialakulása miatt keletkezhet.
Az "ifjú felnőtt" érzelmi intelligenciája lehetővé teszi az önfenntartó és önérvényesítő ösztön valóra váltását.
A "családfenntartó felnőtt" érzelmi intelligenciája lehetővé teszi a házastársi szeretet megvalósulását, ami feltétele a gyerekek felnevelésének.
A személyiség kiegyensúlyozott működése esetén az egyén tudatában van személyiségének.
Tudja, hogy mit akar elérni. Hosszú távon a magas EQ-jú személyiség gyorsan regenerálódik, gyorsan heveri ki a stresszt.
Az érzelmi intelligencia működése során mindkét agyfélteke részt vesz, de a jobb félteke - az „intuitív őslény” - a domináns.
