A napokban olvastam Alan L. McGinnis: Az optimizmus hatalma című könyvét. Ez 12 pontban foglalja össze, hogy mit kell tenni azért, hogy optimisták legyünk. Eszerint az optimista:

• nem csodálkozik a bajokon, (1)
• hisz abban, hogy kezében van sorsa irányítása, (3)
• előre elképzeli a sikert (7)
• nem terheli magát negatív gondolatokkal, (5)
• megtanulta méltányolni a jót, (6)
• megtanulta elfogadni a megváltoztathatatlant, (12)
• akkor is derűs, amikor nincs oka ujjongani, (8)
• hisz benne, hogy képességei határtalanul fejleszthetők, (9)
• a nyomasztóan nagy feladatokat kisebbekre bontja, (2)
• hajlandó folytonosan megújulni, (4)
• szeretettel tölti be az életét, (10)
• szívesen osztja meg a jó hírt. (11)

Egy ilyen segítő könyv ráébresztheti igazságokra az olvasót, de azt hiszem, nem a 12 pont vezet az optimizmushoz, hanem az optimizmus vezet a 12 ponthoz. Ez lehet az elmélet, de meggyőződésem, hogy azt a bölcs derűt és nyugalmat, ami az optimistákat jellemzi, csak a személyiségfejlődés magas fokán álló “felnőttek “ és “mesterek” érik el.
Ők már maximális tudatossággal, önkontrollal, önismerettel és önbizalommal rendelkeznek. Túléltek, vagy legyőztek tenger nehézséget az életben. Az érzelmi viharok már nem rendítik meg józan itélőképességüket, stressz után hamar visszanyerik nyugalmukat. Tehát a személyiségfejlődés és érzelmi intelligencia magas fokán lesznek optimisták.

Mit tehetünk a magunk optimizmusáért?
Éljünk tevékenyen, bátran, és tudatosítsuk tapasztalatainkat! A bátorság = önbizalom. Védeni kell önbizalmunkat, nem mindegy, hogy milyen a siker-kudarc arány. A zseniális pedagógus, Polgár László a kezdeti edzőjátszmákban kislányainak biztosította a 9:1 győzelem-veszteség arányt. Azt akarta, hogy önbizalmuk erősödjön, s megszeressék a sakkjátékot. Ez olyannyira sikerült, hogy később a lányok mosolyogva győzték le a férfi mestereket.
A fentiek figyelembevételével kerüljük a lehetetlenül nehéz feladatokat, de ne kerüljük azokat a konfliktusokat, amelyek nehezek, de leküzdhetők. Küzdjünk a megoldásukért!
Ne féljünk a küzdelmes és gondolkodó élettől, hisz így fejlődünk!
És ha a személyiségfejlődés magas fokát elértük, azt vesszük észre, hogy elértük a 12 pontot.