Olyan hirtelen megrázkódtatás, amely sorsdöntő változást hoz létre az egyén érzelmi életében. Az ösztön megvalósításokat kisérő elégedettséget, érzelmi egyensúlyt megsemmisíti, kedvezőtlen esetben az érzelmi élet zavarát, betegségét okozza, azaz traumatizálódhat az egyén.

1. Ilyen trauma az életfenntartó ösztöncsoport frusztrációja: a béke elvesztése: a háború, az egészséges életfeltételek hiánya, a lakás elvesztése, vagy a tartós hajléktalanság, az éhezés, a szomjúság, a ruházkodás hiánya.
2. Ilyen trauma az önérvényesítő és szabadság ösztöncsoport frusztrációja, mint a kenyérkereső munka elvesztése, vagy a tartós munkanélküliség, a börtön, elnyomás, erőszak.
3. Ilyen trauma a házasság és család ösztön “én” csoportjának frusztrációja. a társ elvesztése, a válás és céltalanság, a magány, ezek tartós megléte.
4. Ilyen trauma az együttműködés és szeretet ösztöncsoportjának frusztrációja a viszály, anarchia, gyűlölet

Az ösztönök közötti sorrend egyrészt a fontossági sorrendet, másrészt a megvalósulás időrendi sorrendjét is kifejezi. A legfontosabb az életfenntartás ösztöncsoportja, mely a létfenntartási ösztönnél a béke és egészség ösztönével több. Ezek humanizált ösztönök.

A béke ösztöne már a szocializálódás kezdetén, az óvodában érvényesül, amikor egy jó közösség kiközösíti a verekedő, erőszakos gyereket.

Az egyének személyiségfejlődése a nyitja a jó irányú társadalmi változásoknak.

Magunkban kell először békét teremteni, hogy aztán kivülről is várhassuk.

Látjuk, hogy az életfenntartási ösztönök élet-halál kérdései. De a társadalmi munkamegosztás során a munka is ide került, hiszen munka nélkül nincs élelem, stb. Ma már a társadalom együttműködése képes csak megvédeni tagjait a haláltól. Ez persze pénz kérdése, de odafigyelésé és emberségé is. Bécs sokezer garzonlakást épített a hajléktalanoknak. Mikor érünk el mi is hasonló eredményeket?